Ezzel a bejegyzéssel a tragikusan korán eltávozott Bossányi Katalinnak, a szerintem eddig legjobb gazdasági újságírónak szeretnék emléket állítani annál is inkább, mert az egész az ő kb. 15 évvel ezelőtti egész oldalas interjúján alapul. Persze a cikkel ellentétben főszereplőm nevét nem jelölöm meg. Kíváncsi vagyok, ráismertek-e?
Mostanában sokat gondolkozom azon, hogy keletkezett a magyar "Top 200" vagyona. Nem azért, mert oda vágyom vagy irígykedem. Ez pusztán "számszaki" és társadalomtudományi érdeklődés, amit az alapoz meg, hogy számításaim szerint ezeket a vagyonokat nem lehetett munkával összehozni. Azt gondolom, én azért tehetem meg, hogy ezt kimondjam, mert mindig viszonylag jól kerestem (és ezért sokat dolgoztam), tehát fel tudom mérni a lehetőségeket. Egy másik közismert mondás is eszembe jut, mégpedig John D. Rockefelleré: "csak az első milliómról ne kérdezősködjenek!"
Tehát:
Hősünket nevezzük szokásosan "X" úrnak. Saját bevallása szerint egy kis faluból érkezett a fővárosba. Összes vagyona két bőröndben elfért. Karrierje - mint sokaké - a GMK-s időkben kezdődött, tehát a nyolcvanas években. Először kis könyvelő irodát alapított, majd más, jól csengő nevű GMK-k főkönyvelőjeként tűnt fel. Hamar elkezdett ténykedni az ország első, magánvállalkozások érdekvédelmére alakult szervezetében. Itt némi konfliktusa támadt az egyik jól csengő nevű cég alapítójával és vezetőjével, mert egyre nagyobb ismertségét azzal is "fényezte", hogy ezen cég vezetőjének szerepében tűnt fel. Közben különféle kisebb vállalkozásokat hozott létre, például egy nagy nemzetközi adatbázis-szolgáltató cég hazai bástyája lett. Az érdekvédelmi szervezetnek hamar egyik legbefolyásosabb embere lett, és ilyen minőségben vált országosan ismertté, mint a taxisblokád megoldásában közreműködő tekintély. Érdemei egészen a parlamenti képviselőségig repítették.
Innen indul a bevezetőben említett cikk, amelynek apropója az volt, hogy X úr a privatizáció keretében megvette az egyik korábban vezető állami gyógyszerkereskedelmi céget. A cég vonzereje az volt, hogy a belváros egyik legértékesebb irodaházát tudhatta magáénak. A cég vételára jóval kevesebb volt, mint az általa birtokolt ingatlan értéke. A tranzakcióhoz X úr teljes egészében bankhitelt használt fel, aminek fedezete a privatizált cég ingatlana volt. A sikeres privatizációt követően X úr a rohamosan sorvadásnak induló cég maradványait kiköltöztette, az üres épületet pedig kb. annak a kétszereséért adta el - immár tulajdonosként - mint amennyit a cégért fizetett. A kapott vételárból kifizette a banknak a hitelt, a különbözet az övé maradt. Így jutott néhány hónap alatt többszázmillió Ft. nyereséghez anélkül, hogy egy fillér saját forrást befektetett volna. Az egész teljesen legális volt, a bank is biztonságban tudta a pénzét, tekintettel az ingatlan jól ismert értékére. Az újságíró a riportban nem átallotta feltenni azt a kérdést, hogy "mit gondol, ha én vagy más mezei ember odamegy a bankhoz, adtak volna hitelt?". X úr becsületére legyen mondva, hogy őszintén válaszolt, kb. azt, hogy "természetesen nem, de én nem akárki, hanem X vagyok, és legfőbb tőkém a noteszom, amelyben rengeteg fontos ember telefonszáma megtalálható". Hát esetében ez volt az első néhány(száz) millió története.
Ugyancsak X úr volt az, aki később feltűnt egy nagy bank felügyelő bizottságának tagjaként, mint jelentős részvényes. Történetesen ez az a bank volt, amelyik fent leírt hitelt nyújtotta. Ez a bank óriási port felkavarva csődbe ment, részvényei a névérték néhány százalékára estek. A pórul járt kisrészvényesek közül sokan máig nem látták viszont befektetésüket. Nem úgy X úr, aki pert indított a magyar állam ellen arra hivatkozva, hogy őt megtévesztették, mert eltitkolták a bank valóságos állapotát. Pont ő előtte, aki ott ült a Felügyelő Bizottságban! A pert természetesen megnyerte, az állam gavallérosan kifizette a részvények eredeti értékét kamatokkal együtt.
X úr amúgy már sok éve távozott a politika környékéről is, viszonylagos visszavonultságban él. Néha jelentős turisztikai befektetésekkel kapcsolatban hallani róla. Legújabb vállalkozása egy amerikai ötletre alapul: MLM hálózatot épít jó minőségű borokat adó termőhelyek virtuális hányadának tartós használatára. Ennek lényege: a csatlakozó fizessen belépési összeget, és ezért cserében minden évben vásárolhat meghatározott mennyiségű bort, ami állítólag az ő virtuális termőhelyéről származik.
Miért írtam ezeket: mert meggyőződésem, hogy a mai vagyonok eredete nagyrészt a magyar "eredeti tőkefelhalmozás" során úgy keletkezett, hogy a bankok kedvezményezettjei jutottak olyan hitelekhez, amelyek másnak nem adattak meg. Hogy mi kellett ahhoz, hogy valaki ilyen banki kedvezményezetté váljon, elképzelni sem tudom...
Ebben az ügyben X úr csak illusztráció. Nem követett el semmi törvénybe ütközőt. Miként a többi X úr sem, legyen szó akár timföldgyár, akár kavicsbánya privatizációjáról...
2009. január 31., szombat
Mutyiország
Ezzel a címmel új sorozatot indítok, ígéretemhez híven. Most csak két rövid ügy:
- Az ingatlanalapokról szóló bejegyzésről - ami már úgy is túl hosszú volt - lemaradt (őszintén szólva a végére elfelejtettem): Még decemberben találkoztam az egyik régi ismerősömmel egy bank VIP-vacsoráján. Valahogy szóba került az ingatlanalapok ügye is. Elképedve és némi kárörömmel csodálkozott azon, hogy én még benn ülök egy ingatlanalapban. "Hogy lehet, hogy neked nem szóltak előre a felfüggesztésről? Nekem már a hét elején szóltak, hogy szálljak ki".
- Bár nem vagyok a Magyar Nemzet olvasója, tegnap (jan. 30-án) egy elképesztően dilettáns (vagy fizetetten egyoldalú) cikk jelent meg az MNO-n az ingatlanalapokról, amire felhívták a figyelmemet. Erre persze regisztráltam, hogy hozzászólhassak a rengeteg hülyeséghez. A regisztrációt elfogadták, a hozzászólásomat elküldtem. Most ellenőriztem: persze nem jelent meg a fórumon, de a rendszer már nem enged be - pedig istenbizony kultúrált voltam. Ez is egy megoldás a "másként gondolkodók" elnémítására.
2009. január 29., csütörtök
A tisztességes tájékoztatás - Raiffeisen módra
Hát ez most nagyon aktuális - nem csak a múltra, hanem a jövőre nézve is. Mind a tőkepiaci tv., mind a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló tv. előírja, hogy a fogyasztókat az "áru értékesítésével, forgalmazásával összefüggő, az ügyfél döntését befolyásoló körülményekről ..." tájékoztatni kell (idézet az utóbbi jogszabályból). Mivel az ingatlanalapok körüli botrány talán legfontosabb kérdése az, hogy félrevezették-e a befektetőket, megnéztem, hogyan tájékoztatja a Raiffeisen Ingatlanalap kezelője jelenleg a potenciális befektetőket. Íme:
Úgy vélem, hogy egy nyílt végű alapnál nem képzelhető el annál fontosabb kérdés, mint az, hogy mikor juthat a befektető a pénzéhez – különösen azért, mert a nyílt végű alapokhoz a köztudatban az azonnali visszaválthatóság lehetősége kapcsolódik. Ehhez képest:
A Raiffeisen Ingatlan Alapról az interneten három tájékoztató található:
Raiffeisen Ingatlan Alap ismertetője (1 oldal)
Ebben a visszaváltási feltételekről egyáltalán nem esik szó. A bankfiókokban többnyire ez a dokumentum áll rendelkezésre.
Raiffeisen Befektetési Alapok rövidített tájékoztatója (47 oldal).
Raiffeisen Befektetési Alapok egységes tájékoztatója (140 oldal).
Az utóbbi kettőben szó szerint a következő található: „az Alapkezelő a befektetési jegyekre adott visszaváltási megbízást összeghatártól függetlenül a hatályos jogszabályban meghatározott – a befektetési jegyek visszaváltására vonatkozó megbízás felvétele és a megbízás elszámolásának értéknapja közötti – időszakon belül az utolsó forgalmazási napon, az utolsó forgalmazási napra kiszámított forgalmazási árfolyamon teljesíti.”. Amúgy a 47 oldalas anyagban ez is az árazási kockázatok között található, egyébként még ez az anyag sem foglalkozik sehol a konkrét visszaváltási időkkel. Ez utóbbival kizárólag a 140 oldalas anyag foglalkozik, amelynek 16.7 pontjában minden forgalmazott alapra vonatkozóan konkrét, forgalmazási napban kifejezett visszaváltási idő található – csak éppen az ingatlanalapokra vonatkozóan nem. Azokra csak a fent idézett körmondat utal, a konkrét – jelenleg T + 90 forg. nap helyett (ugyanakkor rengeteg olyan „fontos” információ megtalálható, mint hogy kikből áll az Alapkezelő Igazgatósága, stb.)
Mindebből az következik, hogy a Raiffeisen az ingatlanalapok befektetőitől nemcsak azt várja el, hogy végigrágják magukat a 140 oldalas anyagán, hanem még azt is, hogy tisztában legyenek az egyébként jelenleg 451 paragrafusból álló tőkepiaci törvény legutolsó, aktuális változatának vonatkozó rendelkezéseivel. Ráadásul ez utóbbit sem nevesíti, csupán hatályos jogszabálynak tiszteli.
Tehát a dolog világos: Aki netán arra a botorságra adná a fejét, hogy ebbe az alapba fektessen, az jól teszi, ha előtte vagy pénzügyi jogász szakképesítést szerez, vagy - jó pénzért - ilyen tanácsadóhoz fordul. Azt pedig ne is mondja senki, hogy majd a bankfiókban a pult másik oldalán ülő alkalmazott szakszerűen felvilágosít. Egyrészt ugyanis az ilyen szóbeli felvilágosításnak nincs maradandó nyoma, másrészt ezek az alkalmazottak ennél jóval egyszerűbb kérdésben sem a valóságnak megfelelő tájékoztatást adtak (lásd a "Hova NE tedd a pénzed" c. bejegyzést).
Szokásomtól eltérően visszatértem ehhez a bejegyzéshez, mert nem tehetem meg, hogy ne idézzek néhány passzust a befektetési szolgáltatókra vonatkozó 2007. évi CXXXVIII. tv. általános tájékozatási szabályokra vonatkozó X. fejezetéből:
" 40. §(1) A befektetési vállalkozás a leendő szerződő fél vagy az ügyfél tájékoztatása során ... világos, egyértelmű, kiegyensúlyozott és pontos tájékoztatást ad, a leendő szerződő felet, illetőleg az ügyfelet nem téveszti meg.
40. §(2) A befektetési vállalkozás...
b) nem titkol el lényeges információt, nem ad szándékosan félreértelmezhető információt és lényeges körülményt, tényt vagy adatot nem állít be lényegtelenként,
c) nem hangsúlyozza a ...pénzügyi eszköz előnyös tulajdonságait, illetőleg jellemzőit anélkül, hogy ezzel egyidejüleg a hátrányos tulajdonságok vagy jellemzők, illetőleg a kockázatok tárgyilagos és pontos bemutatására sor ne kerülne,
d)nem használ a leendő szerződő fél vagy az ügyfél számára nyilvánvalóan érthetetlen, értelmezhetetlen kifejezést, nyelvtani szerkezetet...
Hát mindenki maga döntse el, hogy a tájékoztató idézett része milyen viszonyban van a törvénnyel!
És akkor egy igazi kincs: ma hívták fel a figyelmemet arra, hogy a http://www.raiffeisenalapok.hu/ oldalon található "A Raiffeisen befektetési alapok összehasonlítása" c. táblázatban az ingatlanalapra vonatkozóan az szerepel, hogy a megbízások elszámolási (teljesítési) ideje T+1 nap! megnéztem A hír igaz!
Hát ennyit a tisztességes tájékoztatásról.
Úgy vélem, hogy egy nyílt végű alapnál nem képzelhető el annál fontosabb kérdés, mint az, hogy mikor juthat a befektető a pénzéhez – különösen azért, mert a nyílt végű alapokhoz a köztudatban az azonnali visszaválthatóság lehetősége kapcsolódik. Ehhez képest:
A Raiffeisen Ingatlan Alapról az interneten három tájékoztató található:
Raiffeisen Ingatlan Alap ismertetője (1 oldal)
Ebben a visszaváltási feltételekről egyáltalán nem esik szó. A bankfiókokban többnyire ez a dokumentum áll rendelkezésre.
Raiffeisen Befektetési Alapok rövidített tájékoztatója (47 oldal).
Raiffeisen Befektetési Alapok egységes tájékoztatója (140 oldal).
Az utóbbi kettőben szó szerint a következő található: „az Alapkezelő a befektetési jegyekre adott visszaváltási megbízást összeghatártól függetlenül a hatályos jogszabályban meghatározott – a befektetési jegyek visszaváltására vonatkozó megbízás felvétele és a megbízás elszámolásának értéknapja közötti – időszakon belül az utolsó forgalmazási napon, az utolsó forgalmazási napra kiszámított forgalmazási árfolyamon teljesíti.”. Amúgy a 47 oldalas anyagban ez is az árazási kockázatok között található, egyébként még ez az anyag sem foglalkozik sehol a konkrét visszaváltási időkkel. Ez utóbbival kizárólag a 140 oldalas anyag foglalkozik, amelynek 16.7 pontjában minden forgalmazott alapra vonatkozóan konkrét, forgalmazási napban kifejezett visszaváltási idő található – csak éppen az ingatlanalapokra vonatkozóan nem. Azokra csak a fent idézett körmondat utal, a konkrét – jelenleg T + 90 forg. nap helyett (ugyanakkor rengeteg olyan „fontos” információ megtalálható, mint hogy kikből áll az Alapkezelő Igazgatósága, stb.)
Mindebből az következik, hogy a Raiffeisen az ingatlanalapok befektetőitől nemcsak azt várja el, hogy végigrágják magukat a 140 oldalas anyagán, hanem még azt is, hogy tisztában legyenek az egyébként jelenleg 451 paragrafusból álló tőkepiaci törvény legutolsó, aktuális változatának vonatkozó rendelkezéseivel. Ráadásul ez utóbbit sem nevesíti, csupán hatályos jogszabálynak tiszteli.
Tehát a dolog világos: Aki netán arra a botorságra adná a fejét, hogy ebbe az alapba fektessen, az jól teszi, ha előtte vagy pénzügyi jogász szakképesítést szerez, vagy - jó pénzért - ilyen tanácsadóhoz fordul. Azt pedig ne is mondja senki, hogy majd a bankfiókban a pult másik oldalán ülő alkalmazott szakszerűen felvilágosít. Egyrészt ugyanis az ilyen szóbeli felvilágosításnak nincs maradandó nyoma, másrészt ezek az alkalmazottak ennél jóval egyszerűbb kérdésben sem a valóságnak megfelelő tájékoztatást adtak (lásd a "Hova NE tedd a pénzed" c. bejegyzést).
Szokásomtól eltérően visszatértem ehhez a bejegyzéshez, mert nem tehetem meg, hogy ne idézzek néhány passzust a befektetési szolgáltatókra vonatkozó 2007. évi CXXXVIII. tv. általános tájékozatási szabályokra vonatkozó X. fejezetéből:
" 40. §(1) A befektetési vállalkozás a leendő szerződő fél vagy az ügyfél tájékoztatása során ... világos, egyértelmű, kiegyensúlyozott és pontos tájékoztatást ad, a leendő szerződő felet, illetőleg az ügyfelet nem téveszti meg.
40. §(2) A befektetési vállalkozás...
b) nem titkol el lényeges információt, nem ad szándékosan félreértelmezhető információt és lényeges körülményt, tényt vagy adatot nem állít be lényegtelenként,
c) nem hangsúlyozza a ...pénzügyi eszköz előnyös tulajdonságait, illetőleg jellemzőit anélkül, hogy ezzel egyidejüleg a hátrányos tulajdonságok vagy jellemzők, illetőleg a kockázatok tárgyilagos és pontos bemutatására sor ne kerülne,
d)nem használ a leendő szerződő fél vagy az ügyfél számára nyilvánvalóan érthetetlen, értelmezhetetlen kifejezést, nyelvtani szerkezetet...
Hát mindenki maga döntse el, hogy a tájékoztató idézett része milyen viszonyban van a törvénnyel!
És akkor egy igazi kincs: ma hívták fel a figyelmemet arra, hogy a http://www.raiffeisenalapok.hu/ oldalon található "A Raiffeisen befektetési alapok összehasonlítása" c. táblázatban az ingatlanalapra vonatkozóan az szerepel, hogy a megbízások elszámolási (teljesítési) ideje T+1 nap! megnéztem A hír igaz!
Hát ennyit a tisztességes tájékoztatásról.
2009. január 27., kedd
A BAUMAG-story és a párhuzamok
Jogos a kérdés: hogy kerül ez ide? Hát azért, mert helyenként kísérteties hasonlatosságokat vélek felfedezni e történet és az ingatlanalapok mostani botránya között. Persze van különbség is: A BAUMAG - történetben a végén a bankok - legalábbis a háttérben - dörzsölték a kezüket és azt kiáltották: ugye megmondtuk! A mostaniban meg ők a sors üldözöttjei. Mielőtt valaki félreértené: nem az a célom, hogy a BAUMAG-ügy tetteseit rehabilitáljam, sőt. Csak azok a párhuzamok ne lennének...
Még az előző évezredben kezdődött. Volt egy Kamaraerdei TÜZÉP névre hallgató vállalkozás, amelynek tulajdonosai azt találták ki, hogy a magas kamatozású banki hitelek helyett úgy is hozzájuthatnak a tevékenységük finanszírozásához szükséges forgóeszközökhöz, hogy ú.n. befektetési szövetkezetet alapítanak. Ebben a mai értelemben vett befektetési jegynek a szövetkezeti üzletrész felelt meg. A dolog lényege az volt, hogy az eladott üzletrészt hozammal növelt értéken vásárolták vissza, és ez folyamatosan ismétlődött addig, amíg a befektető nem szállt ki. A futamidő jellemzően 3 hónap volt. A tranzakciókat rendesen lepapírozták, sőt a hozamból levonták és befizették a forrásadót. Minderre a PSZÁF elődjének, az ÁPTF-nek nem volt illetékessége a szövetkezeti forma miatt. Ami a lényeg: a hozamok a mindenkori banki betéti kamatok felett voltak mintegy 2-3 százalékkal. Könnyű volt belátni, hogy a bankokon kívül mindenki jól járt: a befektetők magasabb hozamot kaptak a pénzükért mint a bankban, a szövetkezet pedig a banki hiteleknél olcsóbban jutott forráshoz, mivel még a megemelt hozamok sem voltak akkorák, mint amekkora kamatot a banknak kellett volna fizetni a hitelek után. Magyarul: megspórolták a banki kamatmarzs egy részét. Ez a konstrukció több évig kifogástalanul működött (előnyeit én is élveztem, mint befektető).
A bankok kezdettől fogva gyilkost kiáltottak. Minden lehetséges módon próbálták a szövetkezetet lejáratni, a befektetők bizalmát megingatni, sőt nyíltan azért lobbiztak, hogy a jogszabályok módosításával a szövetkezetet jobban beterelhessék az állami pénzügyi ellenőrzés keretei közé. Érthetően: az egyre népszerűbb, gyorsan terjeszkedő konstrukción duplán vesztettek, mivel a betétek egy része a bankok helyett ide vándorolt és a hitelezési piacuk is szűkült. Sajnos, igazuk lett, mert - mint ismert - a cég bedőlt.
Ehhez azonban a banki lobbi nem volt elég. A kegyelemdöfést az adta, hogy gátlástalan szélhámosok meglátták a konstrukció kínálta lehetőséget a gyors meggazdagodásra. Egyre - másra alakultak az új befektetési szövetkezetek (Duna Profit, stb.), amelyeknél azonban már alapításkor sem volt szó valós tevékenységről, csupán pilótajátékról. Ezek a szélhámos vállalkozások gátlástalanul licitáltak egymás (és a BAUMAG) fölé a hozamígéretekben, és azokat az új befektetők pénzéből fizették ki. Természetesen néhány hónap múltán bedőltek, az alapítók pedig a megmaradt pénzzel megléptek (már akinek sikerült). Ez aztán megadta a kegyelemdöfést a BAUMAG-nak is, mivel a befektetők - érthetően - bepánikoltak és lejárat előtti visszaváltásaikkal megrohanták a szövetkezetet. Ez már persze sok volt, a szövetkezet felfüggesztette a kifizetéseket (mintha ez hasonlítana valamire, vagy nem?). A történet itt be is fejeződött, mivel a rendőrség és az ügyészség véget vetett annak. A károsultak pedig - ha jól tudom, mintegy tizenötezren - azóta is várnak arra, viszontlátnak-e valaha valamennyit a pénzükből.
Még az előző évezredben kezdődött. Volt egy Kamaraerdei TÜZÉP névre hallgató vállalkozás, amelynek tulajdonosai azt találták ki, hogy a magas kamatozású banki hitelek helyett úgy is hozzájuthatnak a tevékenységük finanszírozásához szükséges forgóeszközökhöz, hogy ú.n. befektetési szövetkezetet alapítanak. Ebben a mai értelemben vett befektetési jegynek a szövetkezeti üzletrész felelt meg. A dolog lényege az volt, hogy az eladott üzletrészt hozammal növelt értéken vásárolták vissza, és ez folyamatosan ismétlődött addig, amíg a befektető nem szállt ki. A futamidő jellemzően 3 hónap volt. A tranzakciókat rendesen lepapírozták, sőt a hozamból levonták és befizették a forrásadót. Minderre a PSZÁF elődjének, az ÁPTF-nek nem volt illetékessége a szövetkezeti forma miatt. Ami a lényeg: a hozamok a mindenkori banki betéti kamatok felett voltak mintegy 2-3 százalékkal. Könnyű volt belátni, hogy a bankokon kívül mindenki jól járt: a befektetők magasabb hozamot kaptak a pénzükért mint a bankban, a szövetkezet pedig a banki hiteleknél olcsóbban jutott forráshoz, mivel még a megemelt hozamok sem voltak akkorák, mint amekkora kamatot a banknak kellett volna fizetni a hitelek után. Magyarul: megspórolták a banki kamatmarzs egy részét. Ez a konstrukció több évig kifogástalanul működött (előnyeit én is élveztem, mint befektető).
A bankok kezdettől fogva gyilkost kiáltottak. Minden lehetséges módon próbálták a szövetkezetet lejáratni, a befektetők bizalmát megingatni, sőt nyíltan azért lobbiztak, hogy a jogszabályok módosításával a szövetkezetet jobban beterelhessék az állami pénzügyi ellenőrzés keretei közé. Érthetően: az egyre népszerűbb, gyorsan terjeszkedő konstrukción duplán vesztettek, mivel a betétek egy része a bankok helyett ide vándorolt és a hitelezési piacuk is szűkült. Sajnos, igazuk lett, mert - mint ismert - a cég bedőlt.
Ehhez azonban a banki lobbi nem volt elég. A kegyelemdöfést az adta, hogy gátlástalan szélhámosok meglátták a konstrukció kínálta lehetőséget a gyors meggazdagodásra. Egyre - másra alakultak az új befektetési szövetkezetek (Duna Profit, stb.), amelyeknél azonban már alapításkor sem volt szó valós tevékenységről, csupán pilótajátékról. Ezek a szélhámos vállalkozások gátlástalanul licitáltak egymás (és a BAUMAG) fölé a hozamígéretekben, és azokat az új befektetők pénzéből fizették ki. Természetesen néhány hónap múltán bedőltek, az alapítók pedig a megmaradt pénzzel megléptek (már akinek sikerült). Ez aztán megadta a kegyelemdöfést a BAUMAG-nak is, mivel a befektetők - érthetően - bepánikoltak és lejárat előtti visszaváltásaikkal megrohanták a szövetkezetet. Ez már persze sok volt, a szövetkezet felfüggesztette a kifizetéseket (mintha ez hasonlítana valamire, vagy nem?). A történet itt be is fejeződött, mivel a rendőrség és az ügyészség véget vetett annak. A károsultak pedig - ha jól tudom, mintegy tizenötezren - azóta is várnak arra, viszontlátnak-e valaha valamennyit a pénzükből.
Hova NE tedd a pénzedet!
Régi igazság, hogy az okos ember a más kárán tanul. Ebben az esetben én vagyok a "más" és azért osztom meg a tapasztalataimat, hogy okuljatok belőle.
Mostanában rengeteg akciós betéti ajánlattal találkozik az ember. Amikor ezek között választ, szinte bizonyosan csak az érdekli, hogy mennyit hoz a pénze és milyen lejáratra. Én azonban körültekintőbb voltam, de mégsem eléggé. Azt hittem ugyanis, hogy amit a banki ügyintéző mond, az úgy van. Pedig dehogy...
Októberben egy jelentősnek mondható összeget helyeztem el a Raiffeisennél "Privát Plusz" betétben. Mivel ezekről az akciókról tudható, hogy a pénzt csak az első betéti periódus lejártáig érdemes az adott bankban tartani, mert a kamat utána drasztikusan csökken, kellő előrelátással már akkor tisztázni akartam, hogy lejárat után hogyan menthetem ki a pénzem. Mivel pedig nagyon utálok bankba járni, ott várakozni, stb., a frissiben nyitott számlámhoz természetesen internet-bankingot is igényeltem. Kérdésemre az ügyintéző úgy válaszolt, hogy az ezen eszközzel végezhető átutalásnak nincs felső összeghatára. Ezt én elhittem - hát kinek jutna eszébe a zsúfolt bankfiókban a többtíz oldalas kondíciós listát elkérni és bogarászni, miközben a többi ügyfél a sarkában liheg? Pedig nem kellett volna hinnem a szóbeli - és így nem bizonyítható tájékoztatásnak!
A betét lejárata közeledvén, megnéztem a Raiffeisen Bank internetről letölthető kondíciós listáját, ahol nem kis meglepetésemre azt találtam, hogy az internetes átutalás felső összeghatára 2,000.000,- Ft/tétel, egy tétel átutalásának díja pedig 0,15 %, max. 4000 Ft. Ez ugye azt jelenti, hogy ha valaki pl. az adott betétformára megjelölt maximális összeget, azaz 50 millió Ft-ot tenne be, akkor azt csak huszonöt részletben - és valszeg huszonöt nap alatt, bár erről nem szól a kondíciós lista - vehetné ki - persze mindannyiszor leperkálva a 4000 Ft-ot. Ha ezt levonjuk a betét hozamából - és esetleg még ingyen parkol is a pénzünk, nem is olyan vonzó ez a betét! Tehát valószínűleg marad a készpénzfelvétel, amelynek max. díja csak 6000 Ft.
Mindezek után megnéztem, más bankoknál hogyan működik ez:
Pl . az UniCreditnél az internetes átutalás napi limitje 10 millió Ft, az egy utalásért felszámított díj pedig 99 Ft! Az OTP-nél az internetes utalásnak nincs felső korlátja, egy átutalás díja pedig 0,1 %, de max. 3150 Ft.
Hát ennyit arról, mire érdemes figyelni és hova NEM szabad a pénzt tenni!
Mostanában rengeteg akciós betéti ajánlattal találkozik az ember. Amikor ezek között választ, szinte bizonyosan csak az érdekli, hogy mennyit hoz a pénze és milyen lejáratra. Én azonban körültekintőbb voltam, de mégsem eléggé. Azt hittem ugyanis, hogy amit a banki ügyintéző mond, az úgy van. Pedig dehogy...
Októberben egy jelentősnek mondható összeget helyeztem el a Raiffeisennél "Privát Plusz" betétben. Mivel ezekről az akciókról tudható, hogy a pénzt csak az első betéti periódus lejártáig érdemes az adott bankban tartani, mert a kamat utána drasztikusan csökken, kellő előrelátással már akkor tisztázni akartam, hogy lejárat után hogyan menthetem ki a pénzem. Mivel pedig nagyon utálok bankba járni, ott várakozni, stb., a frissiben nyitott számlámhoz természetesen internet-bankingot is igényeltem. Kérdésemre az ügyintéző úgy válaszolt, hogy az ezen eszközzel végezhető átutalásnak nincs felső összeghatára. Ezt én elhittem - hát kinek jutna eszébe a zsúfolt bankfiókban a többtíz oldalas kondíciós listát elkérni és bogarászni, miközben a többi ügyfél a sarkában liheg? Pedig nem kellett volna hinnem a szóbeli - és így nem bizonyítható tájékoztatásnak!
A betét lejárata közeledvén, megnéztem a Raiffeisen Bank internetről letölthető kondíciós listáját, ahol nem kis meglepetésemre azt találtam, hogy az internetes átutalás felső összeghatára 2,000.000,- Ft/tétel, egy tétel átutalásának díja pedig 0,15 %, max. 4000 Ft. Ez ugye azt jelenti, hogy ha valaki pl. az adott betétformára megjelölt maximális összeget, azaz 50 millió Ft-ot tenne be, akkor azt csak huszonöt részletben - és valszeg huszonöt nap alatt, bár erről nem szól a kondíciós lista - vehetné ki - persze mindannyiszor leperkálva a 4000 Ft-ot. Ha ezt levonjuk a betét hozamából - és esetleg még ingyen parkol is a pénzünk, nem is olyan vonzó ez a betét! Tehát valószínűleg marad a készpénzfelvétel, amelynek max. díja csak 6000 Ft.
Mindezek után megnéztem, más bankoknál hogyan működik ez:
Pl . az UniCreditnél az internetes átutalás napi limitje 10 millió Ft, az egy utalásért felszámított díj pedig 99 Ft! Az OTP-nél az internetes utalásnak nincs felső korlátja, egy átutalás díja pedig 0,1 %, de max. 3150 Ft.
Hát ennyit arról, mire érdemes figyelni és hova NEM szabad a pénzt tenni!
2009. január 26., hétfő
Hogyan védi a magyar média a kisembereket?
Az előző bejegyzésben foglalkoztam az ingatlanalapok körüli óriási botránnyal. Amint abból kitűnik, ez több mint százezer családot érint, és az érintett "vagyon" többszáz milliárd Ft. Köztük vannak olyanok is, mint pl. Balázs, aki egy másik web-helyen megosztotta velem, hogy ez két rokkantnyugdíjas szülőjének egész élete munkájával összehozott megtakarítását érinti. Ez a megtakarítás az utóbbi három hétben 20 %-kal csökkent...
Az ember azt gondolná, hogy ha valami, ez kiérdemli a média nyilvánosságát. De aki ezt gondolja, az nem a mai Magyarországon él. Ebben a bejegyzésben én csak azokat a konkrét "eseményeket" foglalom össze, amelyekben én próbáltam nyilvánosságot szerezni a leírt elképesztően visszás ügynek. Amúgy tudomásom van arról, hogy mások máshol ugyanilyen, vagy még ilyenebb eredménnyel jártak. Tehát:
1. Cikkek
A következő időpontokban és helyeken próbáltam nyilvánosságot szerezni a történteknek:
2008. 11.21 Népszabadság "Vélemények"
2008.11.24 hvg "Vélemények"
2009.01.07 Népszabadság - olvasói levél
2009.01.14 Népszabadság - olvasói levél
2009.01.17 Népszabadság - "Rólunk"
Eredmény: A január 17-i e-mailem alapján némileg rövidített, szerkesztett változatban a Népszabadság a január 20-i számában megjelentette a január 7-én küldött olvasói levelemet. Révész Sándor rovatvezető elnézést kért a késedelemért. Egyéb visszajelzés nem történt. Különösen sajnálatos, hogy a nov. 21-i cikkemben leírtam, mi fog történni később. Sajnos igazam lett, de ez nem nyert nyilvánosságot. A többi publikáció nem került közlésre.
2. Egyéb média
A 2008. november 28-i megkeresésem alapján az "m1" televízió "A tv ügyvédje" c. műsora foglalkozott az üggyel. A december 15-én nálam felvett riport január 12-én került adásba. Bár nem minden lényeges szempont kifejtése került a műsorban, az így is jelentős előrelépést jelentett, mert felhívta a figyelmet az ügyre és nagyon sok visszajelzést generált. Köszönet érte Juszt Lászlónak!
Az általam készített összefoglalást a következő médiáknak küldtem el azzal a felajánlással, hogy a műsorban bármely módon - előnyben részesítve a nyílt vitát - rendelkezésre állok:
2009.01.18 HírTv - Ingatlanpiac
2009.01.22 m1 - Nap Kelte
2009.01.22 Tv2 - Tények
2009.01.22 RTLKlub - Fórum
2009.01.22 HírTv - Ingatlanpiac (másodszor)
2009.01.22 MR1 rádió
2009.01.22 http://www.portfolio.hu/ -internetes portál
2009.01.23 Magyar Távirati Iroda
2009.01.26 magyar atv - A.-Z. ábra
2009. 01. 26 m1 tv - A szólás szabadsága
2009.01.26 Országos Civil Fórum
A fentiek közül eddig senki nem jelzett vissza - bár készséggel belátom, hogy nem sok idő telt el a jelentkezés óta. Külön fejezetet érdemel a HírTv, amely január 16-án egy objektívnek álcázott reklámműsort sugárzott a témáról az "Ingatlanpiac" műsorában, és két alkalommal sem reagált arra az észrevételre, amiben szóvá tettem a valótlan állításokat és csúsztatásokat.
Hát itt tartunk. Ezek csak az én személyes "akcióim". Természetesen tudok mások akcióiról is, de azok sem jártak (eddig) több sikerrrel. Én azért még bízom....!
Ingatlanalapok - az évtized befektetési botránya
Ez egy kicsit hosszú lesz..
Elöljáróban annyit, hogy a témának, amiről írni fogok, nem ez az első és legautentikusabb forrása. Mivel a botrány még 2008 november elején kezdődött, néhány jó szándékú ember Dr. Telkes József kezdeményezésére már tavaly összefogott és megalapította a Banki Károsultak Önvédelmi Szövetségét, azaz a KÖSZ!-t. Akit a téma érdekel - főleg, ha károsult - rengeteg részletes anyagot találhat ezzel kapcsolatban e Szövetség www.help.try.hu oldalán (beleértve a részletes elemzéseket, jogszabályi hátteret, állásfoglalásokat, beadványokat az Alkotmánybíróságnak, a PSZÁF-nak, stb.
Én ebben a bejegyzésben az eddig történteket szeretném összefoglalni közérthető módon.
A nyílt végű ingatlanbefektetési alapok az évtized elején jelentek meg Magyarországon. Befektetési politikájuk szerint jellemzően vagy ingatlanfejlesztő-, vagy ingatlanhasznosító alapok indultak (az ilyen alapokba fektető alapok csak később indultak és a befektetett vagyon szerinti részarányuk ma sem jelentős). Az előbbiek üzletpolitikájának súlypontjában az általuk beruházott ingatlanok értékesítése, az utóbbiak esetében az ingatlanok megtartása, üzemeltetése és hosszú távú bérbeadása áll. A legnagyobb alapok ingatlanhasznosítók, és mögöttük kivétel nélkül jelentős – többnyire külföldi többségi tulajdonú – bankok (Raiffeisen, Erste, UniCredit, OTP, stb.) állnak, ami növelte a befektetők bizalmát. Az alapok prudens működését a tőkepiaci jogszabályok igyekeztek garantálni, mivel egyrészt korlátozták ingatlankitettségüket, másrész jelentős arányú és nagy biztonságúnak tartott likvid források (bankbetét, állampapír) tartását írták elő – éppen a nyílt végű alapok fő sajátosságának számító likviditás folyamatos biztosítása érdekében. A legkörültekintőbb befektető is joggal számíthatott arra, hogy befektetése szolíd, kockázatkerülő, és ami a legfontosabb: szükség esetén bármikor hozzáférhető! (Hiszen éppen ez különbözteti meg a nyíltvégű alapot a zártvégűtől.) Erre garanciát jelentettek az alapok kezelési szabályzatai, amelyek nem titkolták, hogy ez a fajta befektetés jellemzően hosszabb távú, mint pl. egy pénzpiaci alap. Éppen ezért a legtöbb alap kezelési szabályzata a gyors likvidálás ellen eddig is szankciókat tartalmazott, többnyire két félét: egyrészt a visszaváltás egy meghatározott minimális időtávon (jellemzően egy éven) belül csak „büntető jutalék” felszámításával volt lehetséges, másrészt egy meghatározott összeg felett (amely jellemzően százmilliós – tehát nem a kisbefektetői tartományba eső – nagyságrend volt) az alapkezelő élhetett a tőkepiaci törvényben (Tpt) biztosított különleges jogával, amely lehetővé tette a kifizetés legfeljebb kilencven napos halasztását. Az ingatlanalapok hamar népszerűvé váltak azáltal, hogy - legalábbis eddig úgy tűnt - minimális kockázat mellett a bankbetéteknél és a pénzpiaci alapoknál néhány százalékponttal magasabb hozamot biztosítottak. Ennek tudható be, hogy az ilyen alapok összes vagyona 2008 szeptemberére megközelítette a hatszázmilliárd forintot és köztük három olyan is volt, amelyik egyenként is százmilliárd feletti összeggel sáfárkodott. Az ide befektetők száma meghaladja a százezret (forrás: BAMOSZ).
Ez az idilli kép tavaly november 7-én darabjaira hullott szét. Hogy mi történt?
Szeptember végén a bankok elkezdtek egyre magasabb akciós betéti kamatokat ajánlani. Ezek a kezdeti 11,5 %-ról szépen felkúsztak 14 %-ig. Közben az ingatlanalapok hozama stabilan 7-8 % között volt. A "hebehurgya" befektetők erre a legtermészetesebb módon reagáltak: kivették a pénzüket az alapokból és betették az akciós betétekbe. Így csak októberben 112 milliárd Ft távozott az alapokból. Joggal kérdezheti bárki: miért érte meg a bankoknak ekkora kamatokat kínálni (amelyek egyébként a korábban elképzelhetetlen módon 3 %-kal haladták meg a jegybanki alapkamatot és 7 % körüli reálkamatot tartalmaztak). A bankok előszeretettel hivatkoznak az MNB alapkamat-emelésére, csak egy baj van: Pl .a Raiffeisen Bank már szeptember 29-én 11,5 %-ot kínált (a többi érintett is hasonlót), miközben az MNB csak október 22-én emelt kamatot. Bár a bankok azóta sem nagyon dicsekednek ezzel, de a valóságos ok egész más volt. 2008-ban a magyarországi bankok - amúgy külföldi tulajdonosaik egyetértésével, sőt inspirációjára - betétállományuk 147 %-át hitelezték a nemzetközi gyakorlatban szokásos 75 %-kal szemben. Ennél nagyobb hitelezési arány csak Bulgáriában és Izlandon fordult elő (megj.: Izlandon ebbe belebukott a kormány és rendőrségi vizsgálat indult). A gavallérosan hitelező bankok arra számítottak, hogy a bankközi piac bőséges likviditása és a külföldi anyabank fedezik a túlhitelezést. Sajnos, szeptemberben jött a válság első szele, mire a források kiszáradtak. Tehát a magyar bankok kritikus forráshiánya volt a nyaktörő kamatajánlatok igazi oka. Ezzel ugyanazok a bankok, amelyek a nagy alapok kezelői mögött álltak tulajdonosként, kiszivattyúzták a likvid eszközöket az alapokból, ahol csak az ingatlanok maradtak.
November 7-én a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) 10 forgalmazási napra minden nyílt végű ingatlanalapot felfüggesztett. Ez amúgy törvénysértő volt, mert csak 10 naptári napra volt joguk aszerint a törvény szerint, amelynek ezzel a rendelkezésével még soha nem éltek. A felfüggesztő határozat indokolása soha nem került nyilvánosságra. Így az érintettek a sajtóból értesülhettek arról, hogy ez állítólag a "befektetők érdekében" történt (erre még visszatérek). Az is sajátos, hogy ez a felfüggesztés azokra az alapokra is vonatkozott, amelyek "köszönik, jól vannak" (ilyen pl. az azóta is kifogástalan likviditással és hozammal működő Erste Bank alapja). A felfüggesztés ideje alatt az alapkezelők a PSZÁF-nak -nyilván a befektetők érdekében hozott:) - utasítására a korábbi visszaváltási határidőket T + 3 forgalmazási napról T + 90 forg. napra - ami több mint négy hónapot jelent - módosították (amire eddig is joguk volt nagy összegű, pl. százmilliós egyedi visszaváltás esetén).
A felfüggesztés november 24-én járt le. Az előzőkből láthatóan az, aki a felfüggesztést követően megbízást adott a visszaváltásra, majd áprilisban juthat a pénzéhez (illetve annak maradványához, de erről később). Van tisztességes szándékú kivétel is: az Erste Bank 31 napra fizet, mégpedig a korrekt értéket. De nem is ez a hosszú határidő a legnagyobb gazemberség (bár annak, aki ebből a megtakarításból szeretett volna karácsonyi ajándékot vásárolni, lehet, hogy más a véleménye). Hanem az, hogy a visszaváltás a kifizetés napján érvényes eszközértéken történik! Tetszik érteni: november 24-én eldöntöm, hogy kiszállok, és majd áprilisban megtudom, mennyit ér még a befektetésem! Ezt a tőzsdén opciós kereskedésnek hívják. Azaz a tájékozatlan kisbefektetőkből egy csapásra spekulánsokat csináltak! Persze a 125 nap lejárta előtt visszakozni is lehet - kivéve, ha az alap közben zárt végűvé alakul át, amit a november végéig hatályos törvény szigorúan tiltott. De ez már a következő felvonás:
A csodás véletlenek egybeesésének köszönhetően éppen november 24-én, amikor a felfüggesztés lejárt, hatályba lépett a tőkepiaci törvény módosítása, méghozzá visszamenőleges hatállyal, tehát a már létező befektetésekre is érvényesen. Ez olyan további "örömhírekkel" szolgált a befektetőknek, hogy az alapok további 180 napra felfüggeszthetők, vagy akár zárt végűvé is alakulhatnak (ez utóbbi esetben a befektető több évig nem juthat a pénzéhez). Az csak a tortán a hab, hogy a törvénymódosítást ügyesen "becsomagolták" egy egész másról szóló jogszabályba. Magam - hírét véve ennek a vicces folyamatnak - e-mailben kértem a köztársasági elnök urat, hogy fontolja meg az aláírást, vesse be ilyenkor szokásos alkotmányos érzékenységét - sajnos hiába. Merthogy e törvény számos rendelkezése alkotmányellenes - legalábbis sokunk szerint. Vonatkozó beadványom már az Alkotmánybíróságon van.
A következő fejezet - aminek előre látásához nem sok fantázia kellett - most van folyamatban. Az Alapkezelők és a PSZÁF "szakértői" még decemberben is óriási médianyilvánosságot felhasználva osztották meg azt az örömhírt, hogy senkinek nincs oka aggodalomra, mert a pénze a legjobb helyen van. Ehhez képest a legtöbb alapkezelő már eddig is brutális leértékeléseket hajtott végre az ingatlan-portfoliójában, annak ellenére, hogy azt semmilyen ingatlanpiaci körülmény - eddig - nem indokolta. Így sikerült pl. a Raiffeisen alapjának eszközértékét 19 nap alatt csaknem 20 %-kal csökkenteni úgy, hogy most a 2006 áprilisi szinten van (tehát ha valaki ez után szállt be az alapba, nemcsak hogy hozamra nem számíthat, hanem betett tőkéjének egy részét is elveszíti). Csak hivatkozom a bevezetőre: az alapokat egy éves minimális futamidőre ajánlották - sőt ajánlják jelenleg is - a forgalmazók. A többiek (Pl. OTP, CIB, Budapest Bank, Európa, stb) befektetői sem jártak jobban. Amúgy miért ne történne leértékelés - hiszen a befektetések be vannak fagyva, az alapkezelők azt tesznek velük, amit akarnak (erről két hasonlat is eszembe jut: az egyik a kecske és a káposzta esete, a másik még morbidabb: mintha az utcáról tehetetlenül nézném, hogyan ég le a házam). Érdekes módon az Erste alapja itt is kivétel: úgy látszik, oda nem "gyűrűztek be" az amúgy nem létező ingatlanpiaci hatások, merthogy ezen alap egyáltalán nem hajtott végre leértékelést.
Összefoglalva: az állami segítséggel "foglyul ejtett" befektetők tehetetlenül nézik, hogyan olvad el napról napra megtakarításuk értéke, anélkül, hogy bármit tehetnének. Mindez - a PSZÁF szerint - a "befektetők érdekében" történik. Azok a bankok, amelyek az egészet előidézték, köszönik, jól vannak.
Mivel ez a bejegyzés már elképesztően hosszzú, két idevágó dologgal külön bejegyzésben foglalkozom.
Az egyik: Hogyan védi a kisembereket a magyar média?
A másik: A BAUMAG-story
Elöljáróban annyit, hogy a témának, amiről írni fogok, nem ez az első és legautentikusabb forrása. Mivel a botrány még 2008 november elején kezdődött, néhány jó szándékú ember Dr. Telkes József kezdeményezésére már tavaly összefogott és megalapította a Banki Károsultak Önvédelmi Szövetségét, azaz a KÖSZ!-t. Akit a téma érdekel - főleg, ha károsult - rengeteg részletes anyagot találhat ezzel kapcsolatban e Szövetség www.help.try.hu oldalán (beleértve a részletes elemzéseket, jogszabályi hátteret, állásfoglalásokat, beadványokat az Alkotmánybíróságnak, a PSZÁF-nak, stb.
Én ebben a bejegyzésben az eddig történteket szeretném összefoglalni közérthető módon.
A nyílt végű ingatlanbefektetési alapok az évtized elején jelentek meg Magyarországon. Befektetési politikájuk szerint jellemzően vagy ingatlanfejlesztő-, vagy ingatlanhasznosító alapok indultak (az ilyen alapokba fektető alapok csak később indultak és a befektetett vagyon szerinti részarányuk ma sem jelentős). Az előbbiek üzletpolitikájának súlypontjában az általuk beruházott ingatlanok értékesítése, az utóbbiak esetében az ingatlanok megtartása, üzemeltetése és hosszú távú bérbeadása áll. A legnagyobb alapok ingatlanhasznosítók, és mögöttük kivétel nélkül jelentős – többnyire külföldi többségi tulajdonú – bankok (Raiffeisen, Erste, UniCredit, OTP, stb.) állnak, ami növelte a befektetők bizalmát. Az alapok prudens működését a tőkepiaci jogszabályok igyekeztek garantálni, mivel egyrészt korlátozták ingatlankitettségüket, másrész jelentős arányú és nagy biztonságúnak tartott likvid források (bankbetét, állampapír) tartását írták elő – éppen a nyílt végű alapok fő sajátosságának számító likviditás folyamatos biztosítása érdekében. A legkörültekintőbb befektető is joggal számíthatott arra, hogy befektetése szolíd, kockázatkerülő, és ami a legfontosabb: szükség esetén bármikor hozzáférhető! (Hiszen éppen ez különbözteti meg a nyíltvégű alapot a zártvégűtől.) Erre garanciát jelentettek az alapok kezelési szabályzatai, amelyek nem titkolták, hogy ez a fajta befektetés jellemzően hosszabb távú, mint pl. egy pénzpiaci alap. Éppen ezért a legtöbb alap kezelési szabályzata a gyors likvidálás ellen eddig is szankciókat tartalmazott, többnyire két félét: egyrészt a visszaváltás egy meghatározott minimális időtávon (jellemzően egy éven) belül csak „büntető jutalék” felszámításával volt lehetséges, másrészt egy meghatározott összeg felett (amely jellemzően százmilliós – tehát nem a kisbefektetői tartományba eső – nagyságrend volt) az alapkezelő élhetett a tőkepiaci törvényben (Tpt) biztosított különleges jogával, amely lehetővé tette a kifizetés legfeljebb kilencven napos halasztását. Az ingatlanalapok hamar népszerűvé váltak azáltal, hogy - legalábbis eddig úgy tűnt - minimális kockázat mellett a bankbetéteknél és a pénzpiaci alapoknál néhány százalékponttal magasabb hozamot biztosítottak. Ennek tudható be, hogy az ilyen alapok összes vagyona 2008 szeptemberére megközelítette a hatszázmilliárd forintot és köztük három olyan is volt, amelyik egyenként is százmilliárd feletti összeggel sáfárkodott. Az ide befektetők száma meghaladja a százezret (forrás: BAMOSZ).
Ez az idilli kép tavaly november 7-én darabjaira hullott szét. Hogy mi történt?
Szeptember végén a bankok elkezdtek egyre magasabb akciós betéti kamatokat ajánlani. Ezek a kezdeti 11,5 %-ról szépen felkúsztak 14 %-ig. Közben az ingatlanalapok hozama stabilan 7-8 % között volt. A "hebehurgya" befektetők erre a legtermészetesebb módon reagáltak: kivették a pénzüket az alapokból és betették az akciós betétekbe. Így csak októberben 112 milliárd Ft távozott az alapokból. Joggal kérdezheti bárki: miért érte meg a bankoknak ekkora kamatokat kínálni (amelyek egyébként a korábban elképzelhetetlen módon 3 %-kal haladták meg a jegybanki alapkamatot és 7 % körüli reálkamatot tartalmaztak). A bankok előszeretettel hivatkoznak az MNB alapkamat-emelésére, csak egy baj van: Pl .a Raiffeisen Bank már szeptember 29-én 11,5 %-ot kínált (a többi érintett is hasonlót), miközben az MNB csak október 22-én emelt kamatot. Bár a bankok azóta sem nagyon dicsekednek ezzel, de a valóságos ok egész más volt. 2008-ban a magyarországi bankok - amúgy külföldi tulajdonosaik egyetértésével, sőt inspirációjára - betétállományuk 147 %-át hitelezték a nemzetközi gyakorlatban szokásos 75 %-kal szemben. Ennél nagyobb hitelezési arány csak Bulgáriában és Izlandon fordult elő (megj.: Izlandon ebbe belebukott a kormány és rendőrségi vizsgálat indult). A gavallérosan hitelező bankok arra számítottak, hogy a bankközi piac bőséges likviditása és a külföldi anyabank fedezik a túlhitelezést. Sajnos, szeptemberben jött a válság első szele, mire a források kiszáradtak. Tehát a magyar bankok kritikus forráshiánya volt a nyaktörő kamatajánlatok igazi oka. Ezzel ugyanazok a bankok, amelyek a nagy alapok kezelői mögött álltak tulajdonosként, kiszivattyúzták a likvid eszközöket az alapokból, ahol csak az ingatlanok maradtak.
November 7-én a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) 10 forgalmazási napra minden nyílt végű ingatlanalapot felfüggesztett. Ez amúgy törvénysértő volt, mert csak 10 naptári napra volt joguk aszerint a törvény szerint, amelynek ezzel a rendelkezésével még soha nem éltek. A felfüggesztő határozat indokolása soha nem került nyilvánosságra. Így az érintettek a sajtóból értesülhettek arról, hogy ez állítólag a "befektetők érdekében" történt (erre még visszatérek). Az is sajátos, hogy ez a felfüggesztés azokra az alapokra is vonatkozott, amelyek "köszönik, jól vannak" (ilyen pl. az azóta is kifogástalan likviditással és hozammal működő Erste Bank alapja). A felfüggesztés ideje alatt az alapkezelők a PSZÁF-nak -nyilván a befektetők érdekében hozott:) - utasítására a korábbi visszaváltási határidőket T + 3 forgalmazási napról T + 90 forg. napra - ami több mint négy hónapot jelent - módosították (amire eddig is joguk volt nagy összegű, pl. százmilliós egyedi visszaváltás esetén).
A felfüggesztés november 24-én járt le. Az előzőkből láthatóan az, aki a felfüggesztést követően megbízást adott a visszaváltásra, majd áprilisban juthat a pénzéhez (illetve annak maradványához, de erről később). Van tisztességes szándékú kivétel is: az Erste Bank 31 napra fizet, mégpedig a korrekt értéket. De nem is ez a hosszú határidő a legnagyobb gazemberség (bár annak, aki ebből a megtakarításból szeretett volna karácsonyi ajándékot vásárolni, lehet, hogy más a véleménye). Hanem az, hogy a visszaváltás a kifizetés napján érvényes eszközértéken történik! Tetszik érteni: november 24-én eldöntöm, hogy kiszállok, és majd áprilisban megtudom, mennyit ér még a befektetésem! Ezt a tőzsdén opciós kereskedésnek hívják. Azaz a tájékozatlan kisbefektetőkből egy csapásra spekulánsokat csináltak! Persze a 125 nap lejárta előtt visszakozni is lehet - kivéve, ha az alap közben zárt végűvé alakul át, amit a november végéig hatályos törvény szigorúan tiltott. De ez már a következő felvonás:
A csodás véletlenek egybeesésének köszönhetően éppen november 24-én, amikor a felfüggesztés lejárt, hatályba lépett a tőkepiaci törvény módosítása, méghozzá visszamenőleges hatállyal, tehát a már létező befektetésekre is érvényesen. Ez olyan további "örömhírekkel" szolgált a befektetőknek, hogy az alapok további 180 napra felfüggeszthetők, vagy akár zárt végűvé is alakulhatnak (ez utóbbi esetben a befektető több évig nem juthat a pénzéhez). Az csak a tortán a hab, hogy a törvénymódosítást ügyesen "becsomagolták" egy egész másról szóló jogszabályba. Magam - hírét véve ennek a vicces folyamatnak - e-mailben kértem a köztársasági elnök urat, hogy fontolja meg az aláírást, vesse be ilyenkor szokásos alkotmányos érzékenységét - sajnos hiába. Merthogy e törvény számos rendelkezése alkotmányellenes - legalábbis sokunk szerint. Vonatkozó beadványom már az Alkotmánybíróságon van.
A következő fejezet - aminek előre látásához nem sok fantázia kellett - most van folyamatban. Az Alapkezelők és a PSZÁF "szakértői" még decemberben is óriási médianyilvánosságot felhasználva osztották meg azt az örömhírt, hogy senkinek nincs oka aggodalomra, mert a pénze a legjobb helyen van. Ehhez képest a legtöbb alapkezelő már eddig is brutális leértékeléseket hajtott végre az ingatlan-portfoliójában, annak ellenére, hogy azt semmilyen ingatlanpiaci körülmény - eddig - nem indokolta. Így sikerült pl. a Raiffeisen alapjának eszközértékét 19 nap alatt csaknem 20 %-kal csökkenteni úgy, hogy most a 2006 áprilisi szinten van (tehát ha valaki ez után szállt be az alapba, nemcsak hogy hozamra nem számíthat, hanem betett tőkéjének egy részét is elveszíti). Csak hivatkozom a bevezetőre: az alapokat egy éves minimális futamidőre ajánlották - sőt ajánlják jelenleg is - a forgalmazók. A többiek (Pl. OTP, CIB, Budapest Bank, Európa, stb) befektetői sem jártak jobban. Amúgy miért ne történne leértékelés - hiszen a befektetések be vannak fagyva, az alapkezelők azt tesznek velük, amit akarnak (erről két hasonlat is eszembe jut: az egyik a kecske és a káposzta esete, a másik még morbidabb: mintha az utcáról tehetetlenül nézném, hogyan ég le a házam). Érdekes módon az Erste alapja itt is kivétel: úgy látszik, oda nem "gyűrűztek be" az amúgy nem létező ingatlanpiaci hatások, merthogy ezen alap egyáltalán nem hajtott végre leértékelést.
Összefoglalva: az állami segítséggel "foglyul ejtett" befektetők tehetetlenül nézik, hogyan olvad el napról napra megtakarításuk értéke, anélkül, hogy bármit tehetnének. Mindez - a PSZÁF szerint - a "befektetők érdekében" történik. Azok a bankok, amelyek az egészet előidézték, köszönik, jól vannak.
Mivel ez a bejegyzés már elképesztően hosszzú, két idevágó dologgal külön bejegyzésben foglalkozom.
Az egyik: Hogyan védi a kisembereket a magyar média?
A másik: A BAUMAG-story
2009. január 25., vasárnap
Alapelvek
Ezzel a bloggal az a célom, hogy a rendszerváltozás óta eltelt időszak nagy disznóságaival foglalkozzam - talán egyéni szemszögből. Mindezt csak tárgyszerűen, kerülve az indulatot, elragadtatást. Ez szerintem az érintetteknek sokkal rosszab, mint egy kiadós anyázás! És ami a legfontosabb, hogy mindig csak az i g a z s á g o t írom, ezért az a blog neve, ami. A bejegyzések egy része rejtvényfejtőknek való: igaz történeteket fogok leírni, de nevek nélkül, viszont annyi konkrétummal, hogy sokan rájöjjenek, kikről vagy miről van szó.
Még valami: kérem a hozzászólókat, hogy ehhez a stílushoz alkalmazkodjanak. Ez nem a "monnyon le!" blog, arra ott van sok más.
Legelőször azonban az ingatlanbefektetési alapok körüli példátlan botránnyal foglalkozom majd, mert jelenleg ez a legnagyobb disznóság Mutyiországban. Ebből majd az is látszik, amire a Beköszöntőben utaltam: Milyen a mai szabad magyar sajtó!
Még valami: kérem a hozzászólókat, hogy ehhez a stílushoz alkalmazkodjanak. Ez nem a "monnyon le!" blog, arra ott van sok más.
Legelőször azonban az ingatlanbefektetési alapok körüli példátlan botránnyal foglalkozom majd, mert jelenleg ez a legnagyobb disznóság Mutyiországban. Ebből majd az is látszik, amire a Beköszöntőben utaltam: Milyen a mai szabad magyar sajtó!
Beköszöntő
Miért hozam létre ezt a blogot? Mert 64 évvel a hátam mögött
nagyon sok mindenről van véleményem. És most már nyugdíjasként időm is van arra, hogy ezt a véleményt másokkal is megosszam. Sajnos, ez a vélemény általában elborzasztó - merthogy az ország, ahol élünk, Mutyiország (ez nem az én kitalációm, már sokan hívják így)... Persze egy tisztességesebb helyen a szakszerű és tárgyszerű vélemény másképp is megjelenhet. Ebben az országban, ahol úgymond "kivívtuk" a sajtószabadságot, közel sincs így. A közelmúltig azt gondoltam, hogy ha egy újságban megjelent egyoldalú, sőt kifejezetten félrevezető írásra reagálok, az nyilvánosságot kaphat. Ha egy százezreket romlásba döntő, előre eltervezett és állami segítséggel végrehajtott banki szélhámosságra rámutatok, az "eléri" a nyilvánosságot a nyomtatott és az eleaktronikus médián keresztül is. A nálam tapasztaltabbak már mosolyognak, ha idáig jutottak - és igazuk van. Merthogy nem az számít, hol az igazság, sem az, hogy hány embert érint, hanem hogy kinek lépünk a tyúkszemére, kinek az érdekeit sértjük, kinek a hidetéseiből és szponzorációjából élünk, stb. Tehát maradt ez az út. Az internetet ugyanis ilyen szempontok alapján (még) nem cenzúrázzák. És reménykedem abban, hogy mi itt a "föld alatt" azok a ludak vagyunk, akik legyőzzük a Disznót!
nagyon sok mindenről van véleményem. És most már nyugdíjasként időm is van arra, hogy ezt a véleményt másokkal is megosszam. Sajnos, ez a vélemény általában elborzasztó - merthogy az ország, ahol élünk, Mutyiország (ez nem az én kitalációm, már sokan hívják így)... Persze egy tisztességesebb helyen a szakszerű és tárgyszerű vélemény másképp is megjelenhet. Ebben az országban, ahol úgymond "kivívtuk" a sajtószabadságot, közel sincs így. A közelmúltig azt gondoltam, hogy ha egy újságban megjelent egyoldalú, sőt kifejezetten félrevezető írásra reagálok, az nyilvánosságot kaphat. Ha egy százezreket romlásba döntő, előre eltervezett és állami segítséggel végrehajtott banki szélhámosságra rámutatok, az "eléri" a nyilvánosságot a nyomtatott és az eleaktronikus médián keresztül is. A nálam tapasztaltabbak már mosolyognak, ha idáig jutottak - és igazuk van. Merthogy nem az számít, hol az igazság, sem az, hogy hány embert érint, hanem hogy kinek lépünk a tyúkszemére, kinek az érdekeit sértjük, kinek a hidetéseiből és szponzorációjából élünk, stb. Tehát maradt ez az út. Az internetet ugyanis ilyen szempontok alapján (még) nem cenzúrázzák. És reménykedem abban, hogy mi itt a "föld alatt" azok a ludak vagyunk, akik legyőzzük a Disznót!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
