2009. február 14., szombat

portfolio.hu

Most már kicsit lehiggadtam, de nem ment könnyen. De azért megint "személyeskedni" fogok - elvégre ez az én blogom. Itt talán megtehetem.
A héten telefonon nyilatkoztam két hölgynek, akik két egymást követő napon megkerestek a vg.hu-tól. Persze kértem, hogy amit írnak, küldjék el jóváhagyásra. Meg is tették azzal, hogy max. tíz percem van a válaszra, mert határidős a cikk. A szövegeket némi korrekcióval visszaküldtem. A cikkekben a jóváhagyott szövegek erősen tömörítve, rövidítve jelentek meg. Feltehetően ettől kapott kedvet Somi András, aki február 12-én tette közzé "Műbalhé vagy igazi botrány? ... című cikkét a portfolio.hu-n. Ez az az úr, aki szakértőként megszólalva a "TV Ügyvédje" január 12-i adásában azt nyilatkozta, hogy felesleges a pánik, nem szabad kiszállni az ingatlanalapokból, mert azok minden ellenkező híreszteléssel szemben jó befektetések, majd a riporter azon kérdésére, hogy neki van-e ilyen befektetése, cinikus mosollyal mondta, hogy "volt de már nincs" (a felvétel nálam is megvan). Biztos tudott valamit, amit mi sokan nem, de nem is ez a lényeg.
A cikk - szerintem - vérlázítóan lekezelő, cinikus, gúnyos, fennhéjázó, szakmai gőgtől csöpögő volt. Azon túl, hogy többé-kevésbé korrekt összefoglalóját adta az ingatlanalapok körüli helyzetnek (bár nem minden megállapítása támadhatatlan, legalábbis szerintem), egyebek között ilyen kitételeket tartalmazott:
"a felvetések távol esnek a szakmaiságtól", "hemzsegnek a tárgyi tévedésektől", "szimpla hőbörgés",,"papírkosárba iktatják a kezdeményezést", továbbá olyan szellemesnek szánt szófordulatokat, minthogy "követeljük, hogy a Duna folyjon észak felé", meg hogy "én pedig követelem, hogy a BUX-ot árazzák vissza 30000 pontra", stb. Ehhez képest a cikk egyetlen szakmai megállapítást, az ingatlanalapok hozamának értelmezését vitatta, viszont gúny tárgyává tette azt az egy megoldási javaslatunkat, amit a január 22-én odaküldött és elsüllyesztett négy oldalas anyagunkban foglalt öt javaslatból kiemelve erre alkalmasnak látott. A többi javaslat többségéről persze nem szólt. Amúgy - ha ezeket a stiláris sajátosságokat nem tekintem, szakmai szempontból korrekt volt. Azt gondolom, bármiről lehet tárgyszerű szakmai vitát folytatni, de nem ebben a stílusban. Szóval nem én kezdtem...
Elismerem, hogy a cikkhez írt hozzászólásom első része (egy bekezdés a hétből) kissé személyes hangvételű volt, amely hangvétel természetesen első sorban a magát független szakmai fórumnak beállító portfolio.hu-nak szólt. Miért is: Azért, mert komolyan gondolom, ami írtam, hogy tudniillik a portfolio.hu nem véletlenül most szólalt meg és nem véletlenül így. Ennek bizonyítéka már a cikk bevezető szövege is, amely úgy kezdődik, hogy "az elmúlt napokban értékes megjelenésekhez jutott egy ..civil szerveződés". Amúgy ennek a szerveződésnek a neve sem szerepel - nehogy már reklám legyen, bár más esetekben ezen az oldalon gond nélkül néven neveznek mindenkit. Igen, onnan fúj a szél meggyőződésem szerint, hogy a sok médiaszereplés túlment az "ingerküszöbön" és sértette valakiknek a fülét és szemét (vajon kiknek..?). Merthogy ugyanez a portfolio.hu egyik elküldött anyagunkra sem reagált - még annyit sem, hogy megkapta de nem teszi közzé, hogy hülyeség ezért meg ezért, stb. De azért az asztalfiókba eldugták, mert most a cikkben kritika tárgyává teszik. És ugyanez a portfolio.hu azzal zárta ki a KÖSZ-t az ingatlanalapokról indított vitafórumról decemberben, hogy az szakembereknek szól, és a KÖSZ csak(?) kérdéseket tenne fel - az meg már miért lenne egy szakmai fórumra való?Erről az egészről nekem egy bank sárga színű logója jut az eszembe, amely rögtön feltűnik a portfolio.hu több oldalának megnyitásakor azzal a szöveggel, hogy "ezt az oldalt a ...Bank szponzorálja" .
Amit mindennél sajnálatosabbnak tartok, hogy a KÖSZ-nek van olyan tagja, aki egy külső blogon a portfolio.hu cikkét (hangnemével együtt) korrekt szakmai anyagnak, az én válaszomat pedig személyeskedőnek minősíti (mely utóbbit - mint az a fentiekből kiderül - nem tagadom). Pedig ennek a tagtársunknak - ugyanúgy, mint mindegyikünknek - korlátlan lehetősége lenne jobbnál jobb - nem személyeskedő - konkrét javaslataival előmozdítani közös ügyünket. Kár, hogy ilyenekkel én mostanában nem nagyon találkozom. Mindenesetre ez az ügy is jó valamire: annak az átgondolására, érdemes-e a "frontvonalban" maradni, vagy inkább másokkal együtt várni a sült galambot.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése